7. Fejezet

 

7. fejezet

 

 

Fordította: Lilith

 

 

Nem húzom elő a pisztolyomat ténylegesen. Úgy nem, hogy Donna a közelben van, nem azért, mert attól tartanék, hogy megijesztem Donnát, hanem mert kitelik tőle, hogy hozzám vágna egy kávéskannát. Nem. Egyik kezemmel felhúzom a kapucnis pulóverem szélét, amit a pisztolytáskám felett viselek, és megfogom a fegyveremet, készen állva a gyors előrántásra és elsütésre, ha a szükség úgy kívánná. Kilépek a járdára, és az esernyő eltűnt. Az emberi jelenlét mindenféle jele eltűnt az utca ezen oldalán. Az én saját esernyőm, amely egyáltalán nem volt az én esernyőm, az is eltűnt. Az eső bezzeg egyáltalán nem tűnt el.

Kirohanhatnék az esőbe szellemet űzve, miközben valami leselkedő seggfejet szórakoztatnék, vagy visszamehetnék és megihatnám a sütőtökös lattémat. Visszamegyek az étkezdébe és leülök, majd intek Donnának. – Még tejszínhabot. Ó, a pokolba is! Csak hozzon nekem még egy lattét. – Lecsapok még egy bankjegyet az asztalra. Feladom, hogy ódzkodjak a családi vagyonomtól. Feladom, hogy úgy tegyek, mintha nem édesanyám lánya lennék. Ennyit arról, hogy elfelejtsek olyan dolgokat, amiket soha többé nem akarok elfeledni. Emlékezni akarok. Azt akarom, hogy a Társaság tudja, hogy kurvára emlékszem.

Donna felhúzza az egyik szemöldökét a pult mögött. – Még egy sütőtökös lattét akar? Komolyan mondja?

– Csak hozza azt az átkozott lattét – mondom Jeffet, alias Tic Tacot tárcsázva, az én jól bejáratott technikai szakimat a Los Angeles-i irodából, a városból, ahol az ingóságaim fele még mindig ott trónol, bár én már nem. És ami ezt a becenevet illeti, nem tudom, miért hívjuk őt így, de idegesíti; tehát tetszik nekem.

– Lilah – veszi fel így, mert Rogertől eltérően, Tic Tac ismeri a számomat. – Hadd kezdjem ezt a beszélgetést azzal, hogy közlöm, nem fogok titokban segíteni neked Murphy igazgató háta mögött, szó szerint a háta mögött. Visszajött Los Angelesbe, tudod? Az irodája egy saroknyira van az enyémtől. Nem fogom kirúgatni magam.

Talán bajba kevertem egy kicsit nemrég, de Murphy túltette magát rajta. – Egyél egy fánkot – mondom. – Mindketten tudjuk, hogy az a vigaszkajád. Utána meg jegyzetelj le pár dolgot. Szükségem van valamire.

– Éppen fánkot eszem. A Hurts Donutsban vagyok valakivel. És többé már nem dolgozol a Los Angeles-i szekciónak.

– De Murphynek dolgozom. Hívd fel! Meg fogja erősíteni, és akkor valóban elvégezhetünk néhány munkát.

Felsóhajt. – Írd meg, mire van szükséged.

– Nincs veled a számítógéped?

– Randi, Lilah. Randin vagyok. Mással vagyok.

– Nekem meg van egy halott nőm. Szőke volt. Csinos. Előtte állt az egész élet, ami most befejeződött. Meztelen volt, egy esernyőt állítottak a kezébe, de ezt kapd ki: a mennyezeti ventilátorhoz erősített Tupperware dobozban lévő vér, mielőtt azt beindították, valaki másé volt.

– Köszönöm, Lilah, hogy elrontottad a fánkomat. – Valaki máshoz suttog most egy tompa hangszínnel, de még mindig hallom őt ezt mondani: – Várjál, Mike. Csak még egy perc.

– Mike? – kérdezem hitetlenkedve. – Randin vagy Mike-kal?

– Igen, Lilah. Tönkretetted számomra a nőket. Boldog vagy?

– Számodra nem én tettem tönkre a nőket. Így születtél. Ha én inspiráltalak arra, hogy magadhoz öleld a valódi önmagad, akkor tartozol nekem egy fánkkal.

– Csak írd meg nekem az infókat – csattan fel. – Le fogunk lépni és a lakásomhoz megyünk.

– Van egy kapcsolat ahhoz a problémához, amivel foglalkozunk, szóval légy óvatos.

– Még egy halott nő és egy kapcsolat hozzájuk. Csodálatos. – Leteszi.

Donna lerakja elém a kávémat egy szelet sütőtökös pite társaságában. – Próbálja ki. – Rámutat a tetején lévő tejszínhabra. – Csak a maga kedvéért tettem a tetejére.

– Rendben, de maga még mindig egy ribanc. Szerezzen erre a helyre valami mást is a sütőtökön kívül.

Vigyorog és elsétál. Én is tetszem neki. Veszek egy falatot a pitéből. Aha, ez sütőtök, és az ízlelőbimbóim átmenetileg elfogadták ezt, mint ma esti sorsukat. El kezdem írni az üzenetemet Tic Tacnak, mindent megosztva, amit csak tudok egy lenyomozható vonalon:

Roger Griffin. Tényleg Connecticutban van? Mikor ment oda? Szükségem van részletekre arról az ügyről, amelyen jelenleg dolgozik. Igazából szükségem van a teljes történetre, de fókuszálj a tavalyi évre. Következő. A nő Mia Moore. Huszonnyolc. Exmodellből lett reklámigazgató. Szerezz meg mindent, amit csak tudsz róla és a családjáról, szerelmi életéről, tudod. Az összes olyan szarságot, amit előásol nekem. Az ügyben illetékes nyomozó egy nő, a családi neve Williams. Róla is tudnom kell mindent. A többit hamarosan.

Nem válaszol. Biztos egymás képét falják Mike-kal, és próbálja jó irányba terelni a dolgokat vele. Együtt érzek vele, de életek forognak kockán. Ó, a francba. Eszembe jut valami. Újrahívom Tic Tacot.

– Lilah. Ugye nagyon jól tudod, hogy vezetnem kell ahhoz, hogy a számítógépemhez juthassak?

– Kihagytam részleteket, amiket nem tehetek bele az üzenetbe. Túl sok.

– Nem viccelsz?

– Murphy kapott ma este egy hívást, ami elméletileg Roger Griffintől származott, ebben engem kértek erre a tetthelyre. Roger azt állítja, hogy az a hívás nem tőle jött. Tudnunk kell, hogy ki hívta Murphyt.

– Nem hekkelem meg a főnököm telefonját.

– Lehetséges, hogy egy sorozatgyilkos hívta fel a főnököd, és talán azt is gondolja, hogy finom falat lenne. Tudnunk kell, hogy ki lépett kapcsolatba Murphyvel, és állította azt, hogy ő Roger.

– Hívom Murphyt – morogja.

– Jó. Akkor nekem nem kell. – Ezúttal én teszem le.

Felsóhajtok, és fontolóra veszem az étkezde elhagyását, de a vihar csak nem csendesedik. Helyette elfogyasztom a pitét és a kávét, és mire befejezem, az eső végre alábbhagy, és már csak szemerkél. Azonkívül hajnali egy van, és az utca túloldalán lévő tetthely látványát most blokkolja egy kék, műanyag fal, amit felhúztak. Szeretném azt gondolni, hogy a bizonyíték védelmére, de úgy hiszem, inkább azért, hogy szárazon maradjanak.

Bedugom a fülhallgatóimat, hogy szabaddá tegyem a kezeimet a hazasétálásra, felállok, és intek Donnának. – Szerezzenek egy kis epres pitét, és visszajövök.

– Nos, ameddig az visszahozza magát, beszerezzük az epres pitét. Lecseréljük az egész menüt az olyanoknak, mint maga.

– Nagyokos, bőkezű vendég vagyok. – Nem várok válaszra. Felhúzom a dzsekimet, majd a kapucnit. Időt nem vesztegetve kilépek és elindulok a lakásom felé.

Épp csak elhagytam az úttorlaszokat, amik korábban nem voltak ott, mikor elkezd bizseregni tarkóm. Valaki figyel, és ez nem tetszik. A kezem a dzsekim alá siklik, megemelve a pulóverem, és megállapodik a pisztolyomon. Ez lehet Kane embere is, és Isten tudja, ez nem az első alkalom, hogy követtet, de ideges vagyok. Nem tetszik, amit érzek.

Megcsörren a mobilom, és előveszem a zsebemből, Kane számát találom a hívásazonosítómon. – Mi folyik ott? – kérdezi, mikor felveszem.

– Egy esernyővel beállított holttest, meg mennyezeti ventilátorhoz erősített Tupperware doboz valaki más vérével.

– És?

És ez a férfi ismer engem. Ezek a részletek nem egyenlőek azzal, hogy megkérjem a visszatérésre. – Murphy kapott egy hívást Rogertől azzal, hogy engem kér a tetthelyre, de nem Roger hívta. Ha ez nem elég, Betht is behívták. Betht, aki kizárólag Long Islanden dolgozik. Ha ez nem elég, a helyszínt nekem rendezték meg.

– Mit jelent a megrendezés?

– Találtam két Marlboro cigarettát.

– Roger márkája.

– Nem fogom megkérdezni, honnan tudod ezt.

– Kifejezetten foglalkoztat az, hogy megismerjek mindenkit az életedben, gyönyörűm.

– Ha ez nem azt jelentené, hogy olyan dolgokat tudsz, amiket most tudnom kell Rogerről, akkor emlékeztetnélek arra, hogy ez kukkolónak minősít.

– Megvédem, ami az enyém – közli, ahogy elhaladok egy sikátor mellett, és érzek valamit, kibaszottul érzek valamit.

– Nem vagyok a tiéd – mondom, de megállok.

– Lilah…

– Várj – figyelmeztetem finoman, és a rohadtul sötét sikátor felé fordulok.

Nem üres. Ott áll, egy kósza fénysugár alatt, mintha reflektorfény lenne, egy nő ruhában és magas sarkúban, esernyőt tartva. – Ó, bassza meg – mormogom.

– Ez mit jelent? – követeli Kane. – Lilah, mit jelent az „ó, bassza meg”, és hol vagy?

Ebben a pillanatban nem hallgathatom őt. Megszakítom a hívást, és egy órán belül már harmadjára a fegyveremért nyúlok.