16. Fejezet

 

16. fejezet

 

 

Fordította: Isabelle

 

– Mi ez a hirtelen sietség? – faggat Beth. – Miért kell azonnal elmennem?

– Kane beosztása szerint vagyunk – mondom, és összehozom, hogy valami semmitmondót mondjak a közlekedésről és a kocsiról, ami a reptér felé viszi. Egy nagy rakás rizsa, ami valahogy működik. Tizenöt perccel később befejezi a papírmunkát, megadja nekem a halottkém elérhetőségét, aki átveszi a helyét az ügyön és betuszkolom az átkozott kocsiba Kane egyik emberével. – Most mi legyen? – kérdezi Jay, tisztán láthatóan azt tervezve, hogy kilép az árnyékomból.

– Most elhiteti velem, hogy újra eltűnt.

Azon vagyok, hogy figyelmen kívül hagyjam őt és a rám várakozó autót, és gyalogolni kezdek, nem vagyok olyan idióta, hogy lepasszoljam az ingyen kocsit, de fel kell hívnom Tic Tacot az őrs felé vezető úton és mindezt tanúk nélkül, még ha a hallgatóság Kane-nek dolgozik is. Gyorsan belesimulok a manhattani tömegbe, figyelek merre lépek a járdán miközben tárcsázom Tic Tacot. – Szükségem van dolgokra.

– Neked mindig szükséged van dolgokra.

– Kell a halottasház biztonsági kamerájának a felvétele tegnap estétől mostanáig, különösen egy spanyol női őrről. Ezenkívül infóra van szükségem a biztonsági cégről, a tulajról és a másik két őrről, Clintről és Rickről. És most van ezekre szükségem. A tulaj felém tart, hogy találkozzon velem a rendőrségen.

– Mi az, amit keressek?

– A spanyol őr lelépett múlt héten, de itt volt tegnap este, és ma is. És várj, fordítsd a figyelmedet Williams nyomozóra pár másodpercre. Nemsokára lesz egy meccsem, egy konfrontálódó összecsapáson a kifogásolhatatlan detektívvel. Mit kell róla tudom?

– Lelőtt és megölt egy gyanúsítottat tavaly, és ezzel kiérdemelte a belső ellenőrzés figyelmét, beleértve egy pszichológiai kivizsgálást. És nem, nem tudom neked megszerezni a vizsgálat anyagát.

Leteszem és hívom Lucast.

– Lilah – üdvözöl. – Kane-nek is oda kellene dobnom egy sziát?

– Nektek, kettőtöknek ki kell jönnötök egymással.

– Akkor ti ketten újra egyek vagytok?

– Nem azért hívtalak, hogy Kane-ről beszélgessünk.

– Elkerülsz minden beszélgetést Kane-ről. Mit mond ez rólad vele kapcsolatban, Lilah?

– Hogy veled ellentétben, én nem szeretem az egész életem történéseit kiteregetni Hamptonban és azon kívül. Mit találtál nekem?

– Küldtem neked egy szöveget. Jess Monroe törvényesnek tűnik. Semmi negatív dolgot nem találtam. Katonai szolgálat öt évig. Az apja parancsnok. Az FBI betoborozta és kivételes karrierje volt.

Katonai szolgálat. Ez visszavisz a Clinttel való beszélgetésemhez. – Hol volt a katonaságnál?

– Tengerészet.

Mint Clint. – Visszahívlak.

– Lilah...

Leteszem és hívom Tic Tacot. – Nézd meg, hogy van-e kapcsolat Monroe ügynök és Clint, a biztonsági őr között. – Megérkezem az őrsre.

– Akkor írj, ha valami nagyot találtál. – Leteszem és felsietek a lépcsőn az épületbe. A jelvényem néhányszori felmutatásával a liftnél vagyok. Már éppen azon vagyok, hogy beszálljak, amikor egy ismerős, igen magas seggfej kilép, valójában majdnem százkilencven centi magas seggfej. Nelson Moser egy nyomozó, akit a közelmúltbeli kapcsolataiból ismerek, és valószínűleg a Társasághoz kötődnek. Ezenkívül a volt partneremmel Greggel is dolgozott, és gyanúba keverte. És aztán ott van a férfi, akit lelőtt és úgy tüntette fel, mintha indokolt lett volna.

– Lilah kurva Love – vágja oda, az arckifejezése olyan kemény, mint a vonásai. – Csak nem a korrupt Moser nyomozó – mondom. – Ó, jobb, ha kedves leszek. Talán hátba lő, és azt mondja valaki más volt. – Közelebb lép az oldalamhoz és azt mondja. – Okos lány.

És ezzel a nyilvánvaló fenyegetéssel lelép. El kell tűnnie. El fog tűnni, ha elérem, amit akarok, és ebben el is fogom. Folytatom az utam a harmadik emeletre, és elkezdem összegyűjteni az ügyön dolgozó embereket, mindegyiket lehetséges gyanúsítottnak véve. Nem sokára hat kulcsszereplőm van egy konferencia teremben, de egy fontos személy hiányzik, a vezető nyomozó. – Hol van Williams nyomozó?

 Thomas, egy vörös hajú harmincas a törvényszéki csapatból válaszol. – Senki sem tudja elérni. Nem válaszol az üzeneteire.

 Egy rövid vitatkozás kezdődik és mindenki egyetért abban, hogy eltűnt.

– Ez egyáltalán nem vall rá – állítja Sally, egy zsémbes ötvenes nő, vad barna hullámokkal. – Egy nagy esetmegbeszélésen vagyunk. Itt kellene lennie. – Ez mindenkit gyorsan lehűtött. – Menjen ki egy egység a házához, és nézzék meg!

 Az egyik lány feláll és vállalja, hogy elmegy. A kezemmel elbocsátom és aztán belevetem magam, hogy a csapat többi tagjával kidolgozzunk egy akciótervet.

– Mit tudunk az áldozatokról? – kérdezem, egy darab papír van előttem, a célom az, hogy kicsikarjak mindent ebből a csapatból, amit tudok és összevessem azzal, amit Tic Tac gyűjtött be nekem, amiket csak most futottam át. A csapat összefoglalja az alap infókat.

Egyes áldozat: Mia Moore

Kor: Huszonnyolc

Haj: Szőke, természetes

Foglalkozás: Volt modell, aki reklámügynök lett.

Szülei: Halottak

Barát: Egy igen híres fényképész

Rokonok: Egy idősebb testvér, aki a seregben van, és jelenleg tengerentúlon.

Kettes áldozat: Shelly Willit

Kor: Huszonnyolc

Haj: Szőke, festett, ami egy meglehetősen rossz döntés volt részéről, figyelembe véve, hogy az Esernyős Ember a szőkékre bukik

Foglalkozás: Romantikus regényszerkesztő egy nagy kiadónál

Szülők: Élnek, házasok, Texasban, mindketten tanárok

Barát: Nincs

Rokonok: Nincs

A hajszín, a kor és a város az összekapcsolódó pontok. A többi nem, de nem is számít. Ez szólhatott azokról a nőkről, akik visszautasították, vagy olyan nőkről, akik kedvesek voltak hozzá, vagy millió egyéb más miatt, ahogy ezek a nők sorakozhattak az Esernyős Ember számára. Nem tévesztem szem elől, hogy szőkéket öl, a barnákkal csak játszik. – A családokat értesítették? – kérdezem.

– Ezt Williams nyomozó kezeli – Ez az infó Lilytől jön, egy filigrán barnától, az egyik kutató lány, lány, mert olyan, mint egy huszonöt éves tini, akinek kurvára fel kell nőnie. – Most maga fogja – mondom.

– De... de...

– Keményebben fog küzdeni, hogy megoldja az ügyet, amikor személyessé válik. Menjen, tegye személyessé!

– Igen, de...

– Ne fejezze be azt a kurva mondatot! Menjen most!

Vág egy grimaszt, és kisiet az ajtón. Kijelölöm a csapat többi tagjának a random feladatokat, amiket el kell végezni, amikor Sally bedugja a fejét az ajtón. – Williams nyomozó nem válaszol a hívásra és az ajtókopogtatásra.

Nem is gondolkozom, mielőtt válaszolnék. – Mondja meg a nyomozóknak, hogy hatoljanak be a lakásába.

Sally elfehéredik. – Mi van, ha mérges lesz?

– Egy gyilkossági helyszínen volt tegnap este, amit úgy hiszek, hogy egy sorozatgyilkos művel, és most nincs meg. Azon aggódik, hogy mérges lesz vagy halott?

Sally még inkább elfehéredik. – Beküldöm őket a lakásba. – Elfordul és eltűnik a folyosón. Kiosztok még néhány utasítást, majd elküldöm a csapatot a dolgukat végezni, egy kivételével. Megkérem Thomast, hogy maradjon. – Ujjlenyomatok, DNS, mije van számomra?

– Semmilyen ujjlenyomat nem egyezik az adatbázissal. Van néhány DNS mintánk mindkét áldozat lakásában. Valószínűleg azon kell dolgozni, hogy összegyűjtsük ezeket a mintákat, hogy összetudjuk vetni a kapcsolatot. Általában Williams nyomozó szokta ezt a folyamatot kezelni.

Természetesen ő. – Most maga fogja.

Nem adok neki időt arra, hogy megmondja ez nem az ő feladata. Ez a kibaszott munkája, és továbblépek. – Beszéljen nekem a cigarettákról, amik a helyszínen voltak.

– Cigaretták? – A homlokát ráncolja. – Nem voltak cigaretták a helyszínen.

– De voltak kurva cigaretták.

Még csak nem is pislog, ahogy felemeli a kezeit. – Nem jutottak el hozzám.

Nem jutott el hozzá. – Joe Baggley. Ismeri őt?

– Igen. Ismerem Joe-t.

– Személyesen neki adtam át a bizonyítékos tasakot. Találja meg őt. Találja meg a bizonyítékot. Mentse el a számomat a telefonjába, és hívjon abban a percben, ahogy megvan. – Kihagyom a részt, ahol Williams nyomozó magához vette az egyik bizonyítékos tasakot. Nem szőke, de van egy olyan érzésem, vagy halott, vagy eltűnt, amelyek közül az utóbbi könnyelmű kijelentéssel bír, még nem teljesen körvonalazódva. Thomas feláll és a szemei, azok a hideg kék szemei, amelyek intelligensek, és egyben ismerősek, egyenesen a saját tükrömből. Nem olyan, akinek hátat fordítasz, vagy figyelmen kívül hagyod. – Nem jön vissza, ugye?

– Miért mondja ezt?

– Mert elég okos vagyok és tudok a sorok között olvasni, látom mi fog történni. – Ezzel megfordul és kimegy a szobából, ami egy majdnem megtervezett pillanatnak érződik. Ha bárki más lennék, nem én, talán még valamilyen nyugtalanságot kavarna fel bennem, de mivel nem vagyok bárki más, így nem okoz semmit. Azon gondolkozom, ez vajon csalódottá teszi, vagy éppen felvillanyozza. Sally visszasiet a szobába.

– Nincs a lakásában, de küzdelemnek sincs nyoma.

Mert az Esernyős Ember nem harcol. Minden a hatalomról, az irányításról és az ellenőrzésről szól.