20. Fejezet

 

20. fejezet

 

Fordította: Isabelle

 

Fogok egy taxit, hogy elmenjek Williams nyomozó barátjának a lakásához. Ha bárki más lennék, talán felhívnám Kane-t az odavezető úton, csak azért, hogy megmondjam neki minden rendben, senki más csak ő ismeri és látja az igazi énemet. De tudom, hogy nem ilyen vagyok. Nincs szükségem egy kurva férfira ahhoz, hogy megmondja nekem a frankót. És utálom a siránkozó, rászoruló embereket, akiknek édesgetésre van szükségük. Én nem leszek ilyen ember. Szerencsére, mikor amúgy is éppen hívnám, a bátyám hív, és tényleg nincs jobb a világon, mint egy testvér, aki boxzsák lehet. Már kezdettől fogva így játsszuk ezt a bulit.

– Hazajössz a hétvégére, vagy a bűnöző pasidnál maradsz? – kérdezi.

– Mondja ezt az a fickó, aki a pasim exével randizik, és felveszi a használt, levetett cuccokat.

– Ó, bassza meg, Lilah. Most tényleg ezt hozod fel?

– Miután azzal a ribanccal randizol, igen.

– Arról beszélhetünk, hogy ki a ribanc, Lilah.

– Csak azért hívtál, hogy elmondd, hogy szeretsz, vagy mi van?

– Azért hívtalak, mert apa egy adománygyűjtő estet tart pénteken. Azt mondtad, támogató leszel. Indul az állami kormányzó választáson, húgi. Ez nagy dolog.

– Tudom, de...

– Már a de…

– Van egy kis problémám itt – összegzem, hogy biztos legyek abban, a sofőr nem rakja össze a dolgokat, de úgy tűnik, mint aki amúgy sem nagyon érti a nyelvet. – És – teszem hozzá – ez a probléma totál rám van fókuszálva. Nem hozom őt el hozzád.

– Mi a fenét jelentsen ez? Egy gyilkos?

– Igen.

– Totál rád van fókuszálva? Mi a fasz, Lilah?

– Meg kell nyugodnod. Ez az, amit csinálok, Andrew. És egy taxiban vagyok, így ne kérdezz részleteket. Jól vagyok.

– Mennyire biztonságos a lakásod?

– Kane lényegében felbérelt nekem egy testőrt, és nála maradok ma este.

– Isten áldja a bűnöző pasidat.

– Leteszlek, Andrew. – És így is teszek, de visszahív.

– Az adománygyűjtő est a Metropolitan Múzeumban lesz a városban. Gyere el! Hozd Kane-t is! Mondd neki, hogy sok pénzt adakozzon.

– Nem tehetem. Ebben a helyzetben nem.

– Mindig lesz valamilyen szitu. Ez az, aki vagy. Felhívom Kane-t, hogy meghívjam.

– Ne hívd… – Leteszi, és ezt mormogom: – Kane-t.

Őt hívom. Az első csengésre felveszi. – Rendben vagy? – kérdezi. – Rendben vagyok? Miért válaszolsz úgy, hogy azt kérdezed tőlem rendben vagyok-e? Tudod, hogy ki vagyok, ugye?

Nevet. – Igen, Lilah. Nagyon jól tudom, hogy ki vagy. Kérlek bocsásd meg, hogy megkérdeztem, hogy rendben vagy-e.

– A bátyám...

– Éppen most hív.

– Ja. Ne vedd fel! Ez egy meghívás az apám adománygyűjtő estjére, amire nem megyünk. – A taxi megáll Ralph Redman épülete előtt, és kiszállok. – Ez minden, amit mondanom kell. Menj, foglalkozz a seggfejeiddel. Én éppen az enyémmel foglalkozom.

Nézem, ahogy egy férfi az ajtó felé megy, ami kóddal nyílik, és ami azt jelenti, hogy általa fogok bejutni az épületbe. – Mennem kell.

Leteszem és utána sietek, megfogom az ajtót, mielőtt bezáródna, és belépek. Az előcsarnokba lépek, ami emlékeztet Mia Moore lakására. Kis előtér. Postaládák a bal oldalon. A lépcső pont előttem kezdődik. Nem csicsás, de ez egy drága város, ha benne élünk. A telefonom rezeg, hogy üzenetet kaptam, így előveszem és látom, hogy üzenetet kaptam Kane-től. Elfogadtam a bátyád meghívását. Küzdhetünk erről az ágyban ma este. Morgok és visszarakom a telefont a tereptáskámba. Valószínűleg még nem fogadta el. Csak megpróbál felhúzni. Élvezi, ha feldühíthet. Majd később foglalkozom vele. Most elindulok fel a lépcsőn, megállok a második emeleten. Négy ajtó van, kettő jobbra, kettő balra. Balra megyek, a megadott cím szerint. Néhány lépést teszek a folyosó felé, amikor észreveszem, hogy Redman ajtaja nyitva van. Megfogom a fegyveremet és a telefonomat, és hívom Tic Tacot. – Ne kérdezz kérdéseket – mondom, amikor felveszi. – Redman most a bíróságon van?

– Ellenőrzöm.

Hallom, ahogy a billentyűzeten gépel, mielőtt válaszolna. – Igen. Most tárgyaláson van.

Leteszem, és visszacsúsztatom a telefont a helyére, elérem az ajtót és szélesre tárom. – Maga mögött vagyok – szólal meg Jay mögöttem. Magam mögé rakom a kezem, mutatva neki, hogy maradjon le. Belépek a lakásba, ellenőrzöm a kis nappalit, és nem találok semmit. Jay az oldalamhoz lép és megbízom benne, mert Kane is. Nem, Kane nem bízik meg senkiben. Megbízom benne, mert fél Kane-től, ami egy olyan gondolat, ami később lehet kellemetlen lesz, amikor több időm lesz agyalni. Jaynek jobbra mutatom a folyosót. Én balra megyek. Éppen átnézek egy kis testedzésre szolgáló területet, amikor azt hallom. – Szent egek!

Visszasietek a folyosón a hangja felé, csatlakozva hozzá a hálóban, ahol egy lövéssel megölt elpusztult disznót találok. Halálos lövés volt. A vér hiánya az ágyon azt jelenti nekem, hogy nem itt történt. – Hogy a francba hozta fel a lépcsőn? – kérdezi Jay. – És miért?

A telefonom csörög, és amikor meglátom Tic Tac számát, válaszolok. – Igen, Tic Tac?

– Ralph Redman éppen most lőtte és ölte meg magát a bíróságon. Halott.

Leteszem. A legtöbb ember most azt fogja hinni, hogy Ralph Redman volt a gyilkos, de ez egy nagy rakás hülyeség. Az igazi üzenet az egyike az irányításnak. A gyilkos irányította Ralphot. Rávette, hogy Ralph végezzen magával, és mint a disznó, azért lett lelőve, mert a gyilkos számára jelentéktelen volt.