10. Fejezet

 

10. fejezet

 

 

Fordította: Isabelle

 

 

Markáns, szögletes álla még inkább megfeszült, a kedvenc olasz öltönyét egy fekete farmerre és pólóra cserélte, a sötét haja hátra van fésülve. Itt áll velem az én lakásomban, a folyosón, úgy viselkedve, mintha több tartozna hozzá, mint a pillanat, mintha engem birtokolna. Kane ennyire arrogáns. Valójában az átkozott szó megtestesítője, annyira, hogy azok a melegbarna szemek égetnek az intenzitásukkal, egy kihívás a mélységükben. Egy kihívás a hazugság kimondására, amit mindig el akarok mondani, amikor erről az emberről van szó. Szinte bátorít, hogy kimondjam, hogy nem akarom őt. Mintha azt akarná, hogy azt mondjam, nem akarom, hogy itt legyen. Mindketten tudjuk, hogy természetesen akarom Kane-t, akarom az életembe, ez soha nem volt probléma. Minden részünk ugyanaz, azon a mocskos, sötét módon, ami folyamatosan egymásból táplálkozik, és azok a dolgok jelentik a problémát. Azt mondja, a jó felé terelem. Én azt mondom, ő a rossz felé visz engem. Ő azt mondja, középen találkozunk. Attól félek a középút még mindig egy veszélyes terep. Nem szeretem érezni a félelmet. A düh keményen áraszt el, és gyorsan, egy mély fortyogó helyről. Előveszem a fegyverem és felé megyek. Elindul hátra, még mélyebbre hatol a lakásban, velem a nyomában.

– Bassza meg, Lilah. Újra ezt csináljuk?

Becsukom az ajtómat. Még arra is szánok időt, hogy bezárjam az ajtót, mert nem akarom, hogy az Esernyős Ember megöljön Kane meggyilkolása közben.

– Nem hívtalak be! Mondtam neked, hogy ne küldd utánam Jayt, hogy kövessen.

– Lilah – gyengéden figyelmeztet. – Az, hogy fegyvert fogsz rám, kezd lejárt lemez lenni.

– Mit teszel ellene? Megölsz? Én vagyok az egyetlen a kurva fegyverrel?

Megmozdul, és ő gyors, erős és sportos, egy fekete öves, aki engem is tanított, hogy fekete öves legyek. Megfogja, és a keze közé fogja az enyémet és a fegyvert, de mindketten tudjuk, hogy hagyom neki. Meg sem próbálja tőlem elvenni. Közelebb lép a puska csövéhez, és a mellkasához nyomja. – Lőj le most, vagy hagyd abba, hogy fegyvert fogsz rám. Most vagy soha, gyönyörűm.

– Azt hiszed, nem fogom megtenni?

– Ismerlek és tudom, hogy mit fogsz, és mit nem fogsz megtenni. Ismerlek, ahogy senki más nem ismer, és ez felidegesít téged. Te egy gyilkos vagy, Lilah, természetesen megtennéd, de csak hogy tisztázzuk, ez az egyetlen módja, hogy megszabadulj tőlem.

A dühöm gyökere valósággá válik, keresztüléget, és meg sem próbálom visszatartani. – Úgy tűnik, elég könnyen megszabadultál azok alatt az évek alatt, amíg LA-ben voltam.

– Tudod, hogy miért nem mentem utánad.

– Mert túl elfoglalt voltál, hogy megdugd Hamptons szőke virágszálait?

– Kurva életbe, Lilah! Férfi vagyok! Szexeltem. Rohadtul itt voltam. Te meg majdnem együtt éltél Richcsel.

– Rich egy munkatárs volt, akivel történetesen, dugtam.

– Aki idejött és üldözni kezdett? Mert csak egy szexpartner volt? Baromság. El akart venni feleségül.

– És hozzá kellett volna mennem. Jó volt nekem.

– És én nem?

– Mi nem vagyunk jók egymásnak. 

Most már düh lobban fel a szemeiben. – Akkor kurvára ölj meg Lilah. Tudjuk le most és mindenkorra. A Társaság örvendeni fog a veszteségemnek.

A rideg szívem megolvad ezekre a szavakra. Az elképzelés, hogy ez a férfi meghal, fáj. Nagyon fáj. – Ne mondd ezt! Kurvára nem akarom, hogy meghalj Kane. Engedd el a fegyvert.

– Befejezed, hogy rám szegezed?

– Valószínűleg.

      – Lilah

– Dühkezelési problémáim vannak veled, Kane. Utállak.

Néhány pillanatig engem bámul, majd elengedi a kezemet. Nem lép el. Én sem. Lenézek a pisztolyra és aztán ránézek. – Könnyebb volt, amikor nem utáltalak.

Elveszi a fegyvert és a tokba csúsztatja. A kezei megállnak a csípőmnél, megperzselve minden lehetséges módon, abban a biztos tudatban, hogy képtelen vagyok elengedni, abban a biztos tudatban, hogy élve fogunk elégni és együtt tesszük ezt. Hozzám lép. – Távol maradtam, hogy őket is távol tartsam. – Az ujjait a hajamba fűzi, és lenéz rám. – Mert tudtam, ha együtt lennénk, bajt látnának. Érted jönnének, és nem voltál lelkileg felkészülve erre. Azért csináltam mindent, amit csináltam, beleértve azt is, amit a támadásodkor csináltam, hogy megvédjelek. Mert kurvára szeretlek, Lilah.

– És mégis, valahányszor arra gondolok, hogy távol tartod magad, sosem valósul meg.

– Nincs köztes állapot számunkra. Mindent, vagy semmit. Ez az, amik együtt vagyunk. Abban a percben, ahogy utánad jöttem, nem volt olyan, hogy nélküled mennék el. És nem álltál készen arra, amit ez jelent. Te tudtad akkor, amit most már mindketten tudunk. Az egyetlen módja, hogy megvédjelek, ha mindenkit megölök.

Nem rázkódok meg a sokktól. Ő Kane. Ez az a Kane, akit ismerek. – Ez az, amit tervezel tenni? Mindenkit megölni?

– Ez egyike azoknak a pillanatoknak, amikor mindketten úgy teszünk, hogy nem mondtam azt, amit mondtam. Amikor mindketten azt tetetjük, nem úgy értettem, amit gondoltam. De nem hazudok neked. Soha nem hazudtam neked. Így most, ezt szem előtt tartva, kérdezem meg tőled, tényleg azt akarod, hogy ezt megválaszoljam?

– Igen. Válaszold meg Kane. Ez a terved? Hogy mindenkit megölj?

– Igen, Lilah. Meg fogok mindenkit ölni. Pocherrel alkudoztam és megeskettelek arra, hogy lépj hátra, hogy időt nyerjek, hogy helyesen tegyem. Most már tudod. Most mi lesz?

Elsápadok. – Az igazat mondtad nekem – mondom lenyűgözve.

– Soha nem hazudtam neked.

– A válasz elkerülése hazugság.

– Hazudsz magadnak, ha azt hiszed, nem együtt megyünk keresztül a dolgokon, hogy egyedül teszem. De beszéljünk akkor erről, Lilah. Beszéljünk a hazugságokról.

– Mit akar ez jelenteni?

– Legalább én kész vagyok beismerni, hogy szükségem van rád. Neked is szükséged van rám, és minden alkalommal, amikor azt mondod nem, azt teszed, amit utálsz, hazudsz nekem és nekünk. Hazudsz magadnak. Folytatod, hogy továbbra is hazugságokat mondasz?

Érzelmek, amiket senki, csak ez a férfi képes belőlem kiváltani, belehasítanak a mellkasomba, és meg sem próbálom őket a nevükön nevezni, mert hogy mik is pontosan nem számítanak. Az a lényeg, hogy léteznek. Nem érzek sokat, kivéve vele. Vele sokat érzek, olyan rohadt sokat, de néhány ezek közül nem jó. Eltemetett egy testet értem, amikor be voltam drogozva. Hozott értem egy döntést, ami miatt kedvelem. Vagy talán már amúgy is kedveltem, csak őt akartam okolni érte? Megfogja a hajam, és kényszerít, hogy a szemébe nézzek. – Továbbra is folytatod ezt a hazugságot, Lilah?

– Az igazság az, hogy utállak.

– És szeretsz engem, különben nem lennék itt, de nem kell kimondanod. Csak mutasd meg. Most mutasd meg! – És aztán a szája az enyémen, és egymillió oka van annak, hogy eltaszítsam magamtól, de van egy nagyon fontos, hogy miért ne: Csak nem akarom.