13. fejezet
Fordította:
Lilith
És ez az ember azon tűnődik, vajon miért
fogom rá folyton a fegyverem. Ebben a pillanatban megint a kezembe akarom venni,
és le akarom lőni.
Megint megcsörren a mobilom,
és szitkozódva rápillantok a hívóazonosítóra, természetesen Rich az. Megint. Kibaszott Párizsban kellene lennie,
távol a frontvonaltól. Mi a fene folyik itt? Ez a pasi nem tanul. Képtelen megérteni
a célzást. Megmondtam neki, hogy vonuljon vissza, és Murphy megígérte, hogy pórázra
köti Richet. Murphy tudta, hogy Richet Kane-től védem. És igaza van Kane-nek. Murphy
nagyon is jól tudja, hogy ki és mi ő, és újra eszembe jut az összes feltételezésem
a számtalan lehetőségről, hogy Murphy több, mint aminek látszik.
Rich visszahív, és kinyomom a hívást. Beszélnem
kell Murphyvel, mielőtt Richcsel beszélek. Jelenleg áttérek a Kane-nel folytatott
haditervi megbeszélésünk egy másik felszínre hozott pontjára: hogyan került Beth
a tetthelyre múlt éjjel? Betht tárcsázom. – Hogyan kaptad a hívást a múlt éjszakai
tetthelyre?
– A felettesemtől. Csak annyit mondott,
hogy név szerint engem kértek.
– De ki?
– Azt nem mondta. – Szinte látom,
ahogy az aggodalomtól ráncolja a homlokát. – Hová akarsz kilyukadni ezzel?
– Tudd meg és hívj fel! És írd meg
nekem a felettesed nevét, meg a hívás pontos idejét.
– Lilah – erőlteti. – Mire gondolsz?
– Éppen tényekre jövök rá – mondom.
– Szerezd meg nekem az infót. Hamarosan találkozunk. – Leteszem, és hívom Murphyt,
aki nem válaszol. Hívom Tic Tacot. Ő sem veszi fel. Ebben a pillanatban megcsörren
a telefonom; nem hagyja abba az Isten verte csörgést, és nem hagyja abba a csörgést
Richcsel a másik végén. Kinyomom, és a fürdőszobába sétálok, megnyitom a zuhany
csapját, és fontolóra veszek egy túrát Hamptonsba, hogy magamhoz vegyem néhány cuccomat.
Nem megyek el Los Angelesbe azért, amit ott hátrahagytam. Ott végeztem. Most itt
vagyok, és nem megyek el még egyszer. A Társaság nem fog megszabadulni tőlem. Korábban
egyszer már hagytam, hogy elkergessenek. Soha többet még egyszer.
Belépek a zuhany alá, és bassza meg, ismét
visszaugrok ahhoz az éjszakához, a víz
alatt állok, vér folyik le rólam, tócsába gyűlik a lábaimnál, és bemosódik a lefolyóba.
Bevillan Kane, ahogy megragadja a támadómat, és bevillanok én, ahogy megragadom
a kését. Kifújom a levegőt, és hirtelen ott terem Kane, közel húz engem, és még
csak nem is emlékszem arra, hogy belépett a zuhanyzóba.
– Gyilkossá tettek – szólalok meg.
– Együtt kell élniük azzal, amit ez jelent. – A falhoz lököm. – És nem te mentesz
meg engem. Én mentem meg magamat. Nincs szükségem a kurva védelmedre, Kane. Nincs
szükségem rád, hogy elvégezd nekem a piszkos munkámat.
Elkap a nyakamnál és a sarokba fordít. –
Kivéve, hogy én teszem. Középút, Lilah. Egymásba kapaszkodunk és középen maradunk.
– Megcsókol, és esküszöm, hogy ami a következő pár percben köztünk történik arról
árulkodik, hogy mennyire nagyon nem akarok középen lenni. Arról árulkodik, mennyire
nagyon olyan akarok lenni, mint ő. Arról árulkodik, mennyire nagyon bántani akarom
azokat az embereket, akik megerőszakoltattak és megölték az édesanyámat.
Mikor végre kikerülünk a zuhany alól, farmert,
pólót, valamint egy tornacipőt veszek fel, Kane eltűnt valamerre a lakásomban, mialatt
megszárítom a hajamat. Rápillantok a telefonomra, ahol számtalan szöveges üzenetet
találok. Az első Tic Tactól jött: Nézd meg
a bejövő üzeneteid. Vedd észre, hogy nem hívtalak attól tartva, hogy alszol. Ezzel
követendő példát állítok neked.
Beth a következő, megadva nekem a felettese
nevét, és tovább is ment egy lépéssel. Felhívta, és megkérdezte, hogy ki kérte őt
a helyszínre. A válasz: Roger. Természetesen. Elküldöm az infót Tic Tacnak, és megkérem,
hogy nézzen utána, ki hívta fel Beth felettesét múlt éjjel. A válasz gyors. Már
tudja. Ugyanaz a szám hívta Beth felettesét, mint Murphyt. Esernyős Ember a felelős
azért, hogy én és Beth megjelentem a tetthelyen. Eddig feltételezés volt, de most
meg lett erősítve.
Bekapcsolom a hajszárítómat, de lekapcsolom
egy másik üzenet miatt.
Ez Richtől jött: Baszd meg, Lilah. Felvehetted volna. Európában vagyok, és el kell némulnom,
elrejtőztem. Nem fogsz hallani felőlem egy ideig, de tudom, hogy ezt te intézted
el. Tudom, hogy ő intézte el, de még nincs vége. Visszajövök. Eljövök érted.
Visszajön Kane, és letesz mellém a mosdókagylóra
egy Starbucks kávés poharat. Melléteszi az üzenetet is, amit Juniortól kaptam a
pizzámmal előző este. Junior még mindig az az őrült fazon, aki figyelmeztető üzeneteket
hagy nekem, mióta visszatértem New Yorkba; a Stephen King-féle misztérium és dráma
kedvéért becézem így, ami nem igazán éri el King felsőbbrendű előadásmódját.
Felveszem az üzenetet és még egyszer elolvasom:
H, mint
hiányzom? Én hiányoltalak téged.
CS, mint
Csalódottság. Ő nem illik hozzád. Ez a város nem illik hozzád.
M, mint
megbánás. Annyira-annyira-annyira-annyira meg fogod bánni.
F, mint
figyelmeztetés. Nem mondhatod, hogy nem figyelmeztettelek.
Visszarakom. Kane az „ő”. Junior a múltban
bőségesen világossá tette ezt.
– Junior nyilvánvalóan nem fog távozni
némi bátorítás nélkül – jegyzi meg Kane elégedetlenül, amely többről szól, mint
a biztonságom. Junior üzenetei látszólag egy bizonyos elásott testről való tudomást
jeleznek.
– Úgy tűnik – mondom. – És sok más
emberhez hasonlóan Junior is nagyon utál téged. A pizzámmal jött múlt éjjel.
– Pont, mielőtt elhívtak a helyszínre?
– kérdezi, figyelmen kívül hagyva a csípős megjegyzésem.
Felé fordulok. – Igen. – Pont, mielőtt elhívtak
a helyszínre. – Megfogom az üzenetet, ránézek, majd Kane-re. – Gondolod, van köztük
kapcsolat? – Nem adok időt arra, hogy válaszoljon. – Esetleg lehet köztük kapcsolat.
– Rápillantok. – Ha Junior az Esernyős Ember, Kane, te veszélyben vagy.
Megrándulnak az ajkai. – Csak remélhetjük,
hogy ez a seggfej eljön értem.
– Nem vagy legyőzhetetlen, csak mert
te vagy Kane kibaszott Mendez. Tudod, ugye? Ugyanúgy vérzel, mint bárki más.
– Aggódsz értem, Lilah?
– Igen. Aggódom érted. Tessék! Rohadtul
boldog vagy? Aggódom érted! Nem akarom, hogy meghalj, hacsak nem én öllek meg. Ez
nem titok. – Ajkai mosolyra húzódnak, és felmordulok egy sóhajjal. – Nem figyelsz
rám.
Elkezd rezegni a telefonom egy Bethtől jövő
üzenettől: Merre vagy?
– Elviszlek – szólal meg Kane –, és
mielőtt ellentmondasz – felveszi az üzenetet és felém mutatja –, azt fogod tenni,
amit Junior mond, és távol maradsz tőlem? Mert én ezt félelemnek olvasom, a félelemtől
pedig gyengének tűnsz. Zsákmányként tűntet fel.
Elkapom tőle a levelet. – Manipulatív szemétláda
vagy, Kane Mendez. – Leteszem az üzenetet a konyhapultra és felveszem a Starbucks
kávét, ez a pohár a manipulatív képességeinek bizonyítéka. – Menjünk. – Elkezdem
kikerülni, de megállok. – Rich Párizsban van, ahol elrejtőzik. Nem lesz a környéken,
hogy megölhesd, és ezzel a tempóddal valaki – valószínűleg én – meg fog ölni, mielőtt
még megkaphatná a lehetőséget a próbálkozásra. – Most már elsétálok mellette, és
mély, hangsúlyos nevetése követ.
Istenem, mennyire szeretem és gyűlölöm ezt
az embert egyazon pillanatban.
Lemegyünk a földszintre, és felveszem az
esőkabátomat. Kane a hátam mögé lép és segít eligazgatni körülöttem. Előveszem a
jelvényemet, amelyet a zsebemben hagytam és szembe fordulok Kane-nel, a kezemben
tartva azt. Számos szívdobbanásig meredünk egymásra.
– Tedd fel, Lilah – siettet.
Felteszem.
❤❤❤
VálaszTörlés